Leperg� l�lek

Kint vihar tombol,

bent nyugalom honol,

r�miszt�, n�ma csend,

a homok�ra lecseng,

hullnak al� a l�lekszemek

takarva be testemet,

az id� maga al� temet,

„�ssa ki  a hideg vermet

hol testem nyugalmat lelhet”.

Lelkem pereg tov�bb,

s, az �vegfalon �t

betekint egy szemp�r,

csod�lja, mik�nt hull al�

�n �nmag�nak a

sok apr�cska kis pont.

Halkan serceg,

lassan pereg le a

sil�ny f�ldi l�t,

(felt�ltve az �ress�get,

�gy,

hogy soha nem �r v�get).

Ny�l az �ra fel� egy k�z,

csod�lva a szemekre n�z,

mintha tudn� �n vagyok

az id�vallum mely a

kezdet �s a v�g(?).

Ford�t rajta egyet m�g…